A centrifugálszivattyúk fő alkotóelemei a járókerék és a szivattyúház. A motor nagy sebességgel hajtja a járókereket, és a benne lévő folyadékot centrifugális erő kidobja, növelve a mozgási energiáját. Ez a nagy sebességű folyadék belép a spirál alakú szivattyúházba, ahol az áramlási csatorna fokozatosan kiszélesedik, az áramlási sebesség csökken, és a mozgási energia egy része statikus nyomásenergiává alakul, lehetővé téve a folyadék nagyobb nyomáson történő kiürítését. A járókerék központi bemeneténél a kidobott folyadék miatt kisnyomású zóna alakul ki, és a légköri nyomás vagy folyadékszint-különbség hatására folyamatosan új folyadékot szívunk be, folyamatos szállítási folyamatot hozva létre.
A térfogat-kiszorításos szivattyúknál, mint például a fogaskerekes szivattyúk, a mag alkatrésze egy pár rácsos fogaskerék. Amikor a fogaskerekek forognak, a szívó oldalon a fogaskerekek kioldódnak, növelve a térfogatot és részleges vákuumot hozva létre, amely folyadékot szív be. A fogaskerekek forgása közben felszívott folyadék a fogaskerék hornyok és a szivattyúház által alkotott térben korlátozódik, és a nyomóoldalra kerül. A nyomóoldalon a fogaskerekek ismét bekapcsolnak, csökkentve a térfogatot és kinyomva a folyadékot. Ez a folyamat periodikus, ezért a kilépő áramlási sebesség pulzáló, de nagyon magas nyomónyomást tud kialakítani.